Prológus

Egy olyan világban, ahol az emberek és a vérfarkasok együtt élnek soha nincsen egyensúly. Az egyik fél mindig erősebb akar lenni. Sokszor csak a háború segíthet békéhez jutni. És mi van akkor, ha nem csak az emberek és a farkasok csatáznak? Mi van, ha a farkasok közt is vannak nézeteltérések? Ez egy ember tudatlan ember számára, aki nem csöppent bele ebbe a világba, annak szörnyen nehéz. De majd én elmagyarázom.
Egy tizenhét éves lánynak nem könnyű az élete, főleg, hogy a nevelőszülei farkas vadászok, és ő maga pedig farkas. Persze a szüleim nem tudják, hogy az vagyok. Sikerült az örökbefogadásom óta eltitkolom. A szüleim elhagytak, mivel elkezdtem barátkozni a másik falka embereivel. Elmentem egy távoli erdő legsötétebb mélyébe, ahol soha nem találtam meg őket. Minden álmom az, hogy újra a falkámmal lehessek.
Kanadában élünk a szüleimmel egy kis faházban közel az erdőhöz. Szerintük a legjobb módja, hogy levadásszák a farkasokat. Mióta csak az eszemet tudom magántanuló vagyok. Soha nem engedtek sehova. Nem voltak barátaim, csak egy igazi farkas az erdő mélyén. Ő Sarah. Neki köszönhetek mindent, amit eddigi farkas létem alatt tanultam. Szinte ő nevelt fel. Neki köszönhetem, hogy éltemben tudtam maradni az emberekkel. Már amennyit találkoztam velük.
Mivel tizenhét éves vagyok a szüleim úgy döntöttek, hogy ideje lenne rendes iskolába járnom, hogy be tudjak illeszkedni. Így elküldtek a legközelebbi iskolába. Erről az iskoláról még soha nem hallottam. Egy eldugott helyen van, közel a házunkhoz.
Eljött a nap amire, egész életemben vártam. Végre más emberekkel is találkozhatok.
A nevem Marion Walker, és ez az én történetem.